Ma találkoztam egy anyával ki elvesztette egyetlen fiát. Nagyobbik, kisgyerek unokája azóta kommunikációját impulziv magatartásra cserélte, és egyedül hajlandó menni ki csak a temetőbe. Aztán találkoztam egy nővel kinek férje halálos beteg.
Aztán segítettem egy süket-némának ügyintézni. Annyira figyelmes volt, rám, a gesztusokra, hogy bármilyen párkapcsolatban megirigyelhetném. Mosolygott a világra, minden gesztusával, pedig nem tudom hogy mennyit ért belőle.
Én meg el vagyok magammal, meg hogy folyamatosan fáradt vagyok.
2009. október 9., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése